A magyarság kötőanyaga a nyelv, az irodalom, a kultúra, ami a földrajzi határokon át is összekapcsol bennünket.
Derűs napsütésben, a fenyő és orgonabokor árnyékában emlékeztünk június 6-án a Trianoni békeszerződés aláírásának 101. évfordulójára. Az istentiszteletet követően a református templomkertben megkoszorúztuk a Trianon-emlékoszlopot.
A megemlékezésen Vörös Géza gondnok kiemelte a hagyományok megélésének fontosságát, felelevenítette, hogy büszkék lehetünk gazdag, kifejező nyelvünkre, azokra a tudományos eredményekre, amelyeket a magyarság adott a világnak. Felelevenítette a franciaországi Bercsényi huszárok dalát, amellyel utalt arra is, hogy a páratlanul gazdag népdalkincsünk összeköti a magyarságot. Papp László lelkipásztor személyes köszöntőjében elmondta, része még nemzedékünknek Magyarország feldarabolásának története. Feladatunk, hogy nemzeti egységben a közös és nem az elválasztó dolgainkra tekintve tudjuk megélni magyarságunkat az egész Kárpát-medencében.
A megemlékezést és a koszorúzást a Gyermelyi Dalárda férfikara kísérte, akik a magyar dalkincsből elevenített fel énekeket. A gyülekezet ifjabb tagjai, Juhász Zoltán egyetemi hallgató és Gál János népzenész, verses-zenés műsorukban kiemelték: feladatunk 101 év elteltével, hogy ápoljuk és őrizzük hagyományainkat, hogy ne okozzunk magunknak anyanyelvi, kulturális Trianont. Összeállításukban egy helyi, héregi népdal is felcsendült, amelyet még Kodály Zoltán gyűjtött, amikor 1921 őszén a településen járt.
fotó: Vörös Gergő
A kopjafa helye a templomkertben szimbolikus, emlékeztet bennünket a határon túli, felvidéki, erdélyi testvérgyülekezetekkel való összetartozásra is. A határon túli református testvérek a járványhelyzet miatt ezúttal az online közvetítésen tudták követni a héregi megemlékezést, koszorúzást. Az önkormányzat, a katolikus és református gyülekezetek képviselői mellett a helyi egyesületek, civil szervezetek is elhelyezték a megemlékezés virágait a kopjafánál.
Juhász Zoltán András