Tatai Református Egyházmegye

A nagyigmándi gyülekezet kirándulása

2021-09-30 12:22:52 / Nagy Attila

„Egy sugárt küldj ránk te le" ...énekelhettük volna reggeli énekünket augusztus 27. péntek  esőre hajló reggelén, amint buszunk bekanyarodott a Paksi Atomerőmű parkolójába. Évenkénti kétnapos kirándulásunk első megállójához érkeztünk. Komoly biztonsági szabályoknak eleget téve juthattunk csak be az intézménybe, ahol a múzeumban, sok érdekes tárgy megtekintése mellett, idegenvezetőnk beavatott az atomerőmű történetébe és működésébe.

 

Akár mennyire az atomerőművet kötjük csak gondolatainkban Paks nevéhez, reformátusok is vannak régóta a településen (sokkal régebben, mint urán). Lenkey István, a gyülekezet lelkésze mutatta meg a templomot, s mondta el a gyülekezetről a legfontosabb tudnivalókat.

 

Utunk Bátaszékre vezetett tovább, ahol megcsodálhattunk a monumentális bátaszéki katolikus templomot, mely magasságával még a az esztergomi bazilikával is versenyezhetne.

 

Esti szálláshelyünk Baján volt, ahol vacsora után volt aki a pihenést, volt aki az esti városnézést választotta.

 

űSzombat reggel, közösen, a bajai református templomot néztük meg, majd szabadprogram keretében fedeztük fel Baja központját és a Sugovica partját.

 

Kalocsa volt a következő állomás, ahol mivel mással is lehetne kezdeni, mint a Paprika múzeummal. Megismertük a fűszerpaprika termelés történetét és fortélyait, valamint ki-ki vérmérsékletének megfelelő csípősségű paprika termékeket vásárolhatott a múzeum boltjában. Természetesen a Főszékesegyház megtekintése sem maradhatott ki a programból, így a református templomok mellett még egy gyönyörű római katolikus templom gyarapíthatta a programot.

 

 

 

Utunk záróhelyszíne Dunapataj volt, ahol közös étkezés, majd a felújítás alatt álló 500 éves református templom megtekintése volt a program. Régóta nem hangzott már énekszó a galambok szárnycsapkodásától hangos, lecsupaszított templombelsőben, amikor elénekeltük a 65. zsoltárt, majd a 134. zsoltár 3. versével kértük Isten áldását a felújítási munkálatok befejezésére.

Helyi kapcsolódásunk is van a gyülekezettel, hiszen a korábban Nagyigmándon szolgáló id. Tapsonyi Sándor, 1957-1965 között Dunapatajon élt, és szolgált kántorként és beosztott lelkészként, s onnan fia betegsége okán tért vissza pásztorálni a nagyigmándi gyülekezetet még másfél esztendőre.

 

A hazaút során beszélgetésekben, de imádságban és énekszóban is megfogalmazódott, hogy milyen áldottak ezek az együtt töltött kétnapos kirándulások. Istennek adunk hálát hogy idén is mehettünk, s őt kérjük, hogy jövőre is részünk lehessen majd benne.

Sugár Tamás