Tatai Református Egyházmegye

MISSZIÓS TÁBOR ATHÉNBAN

2022-08-31 16:30:40 / Nagy Attila

Augusztus 3-tól 10-ig, Istennek legyen hála, részt vehettem annak a 8 tagú magyar és 5 tagú francia reformátusokból álló csoportnak a munkájában, mely bepillantást nyerhetett a Görög Evangéliumi Egyház (Greek Evangelical Church) menekültek, elesettek, hajléktalanok között végzett missziójába. Csoportunk a piraeus-i templomhoz tartozó vendégszobákban volt elszállásolva. Pavlov Dimitriadis, a gyülekezet lelkipásztora szívélyesen fogadott bennünket, mindent megtett azért, hogy gyülekezeti szolgálatának, közössége életének minél szélesebb perspektíváját megismerhessük.

 

 

A teológiai irányzatában és felépítésében a mi reformátushoz közel álló Görög Evangéliumi Egyház az első protestáns egyház Görögországban, melynek története 1858-ra nyúlik vissza. Ekkor jelentette meg Michail Kalapothakis az Astir tis Anatolis (Kelet Csillaga) címet viselő kiadványát, mely még napjainkban is megjelenik.

 

 

Első templomuk, melybe mi is látogatást tettünk, 1871-ben épült Athén központjában. Az épület később megsemmisült, de 1956-ban újjáépítették, a gyülekezet egyre növekvő létszáma miatt. Ma kb. 25-30 ezer egyháztagot számlálnak szerte Görögországban és Kisázsiában.

 

A görög protestánsok a társadalom elenyésző kisebbségét alkotják, de az általuk végzett missziói szolgálat számomra lenyűgöző erejű.

Fantasztikus emberek között tölthettem el ezt az 1 hetet Athénban, akiknek élete a Krisztus szolgálatáról, az elesettek, menekültek, rászorulók segítéséről szól. Francia vezetőnk, Daniel Oddon nagy tapasztalattal rendelkezik a misszió területén, így sokat tanulhattunk tőle az evangélium terjesztéséről más kultúrából származó menekültek körében. Nagyon tanulságos előadást tartott számunkra eddigi afrikai missziós munkájáról, menekülttáborokban való szolgálatáról, valamint az iszlám vallásról is.

 

 

Résztvettünk ételosztásban, iráni keresztyének körében tartott (parszi nyelvű) istentiszteleten, afgán nők élelmiszer csomagjának elkészítésében, utcai evangélizációban, mely számomra mind-mind rendkívül inspiráló, egy életre szóló tapasztalatként  maradt meg a szívemben-lelkemben. Ellátogattunk Athénnek abba a részébe, melyet az athéniak nem éppen a legjobb hírnevéről tartanak számon, mégis virágzó gyülekezet nőtt ki a semmiből, sőt, az is előfordul, hogy olyan ember hirdeti Istennek igéjét, aki régebben drogfüggő volt. E gyülekezettől nem messze található az a foglalkoztató központ, ahol felnőtt nélkül érkező gyermekeket tanítanak famunkákra, varrásra, képzőművészeti tevékenységekre.

 

A magyar csapat vezetője Dobos Ágoston békésszentandrási lelkipásztor volt, akinek elhivatottsága, missziói lelkülete nagy hatást gyakorolt mindannyiónkra. Egy alkalommal vele mentem utcai evangelizációra (street evangelism), a piraeus-i templom közelében, a tengerparton sétáló, üldögélő emberekkel való beszélgetésre. Szóba elegyedtünk egy csoportban ülő fiatal férfiakkal, akik közül az egyik tunéziai hátterű, Olaszországban élő, muzulmán fiatalember volt. Ő kifejezetten érdeklődött hitbeli dolgok iránt, bár Jézusról téves elképzelései voltak. Számomra döbbenetes élményt jelentett, amikor a végén kifejezetten megköszönte a beszélgetést, és úgy búcsúztunk el, hogy ilyen értékes beszélgetésben még nem volt része.

 

Számomra ez az egy hét valóban az Úr Isten ajándéka volt! Hitemben megerősödve jöttem haza, azzal a reménységgel, hogy nem hiábavaló az evangélium hirdetése szerte a világban. Jézus azt a parancsot hagyta ránk  „tegyetek tanítványokká minden népeket!"

Reméljük, ez az egy hét is egy piciny lépés volt e parancs betöltésében!

 

 

Darányiné Csonka Valéria református lelkész